Mit suttog az erdő?

Amiről a fák suttognak címmel lenyűgöző magyar természetfilmet mutattak be január elején a köztévén, és a gyártók jóvoltából – a mozik zárva tartása miatt – húsvét óta ingyen elérhető az interneten a hosszabb, rendezői változat is.

Az utóbbi évtizedben mintha újra reneszánszukat élnék az ismeretterjesztő természetfilmek. A 80-as években Gerald Durrell, David Attenborough és Cousteau kapitány filmjein meg Kudlik Juli Deltáján nőtt fel a generációm, majd egy időre Jane Goodall és Dian Fossey főemlősei kerültek az érdeklődés fókuszába, de azután mintha kissé partvonalra került volna ez a műfaj. Később a televíziós természetcsatornák széleskörű elterjedésével újra virágzásnak és népszerűségnek indultak a természetfilmek. Az utóbbi másfél-két évtizedben pedig a mind fenyegetőbb környezeti és klímakatasztrófa adott jókora lökést a műfajnak a különböző környezetvédelmi mozgalmak sürgetésének köszönhetően. Sir David Attenborough, Leonardo DiCaprio, Will Smith és más hírességek állnak bolygónk ügye mellé. Újabb és újabb filmek és sorozatok születnek, melyek a korábbi, hagyományos ismeretterjesztő dokumentumfilmekhez képest új vonalat képviselnek szemléletükben és eszköztárukban egyaránt. Narratívájuk és vizuális eszközeik is közelítenek a játékfilm/mozifilm világához, közelebb hozva a befogadói élményt a nézőhöz, miközben egy képkocka erejéig sem adnak alább a nívós természetfilm követelményeiből.

Amiről a fák suttognak
Az Amiről a fák suttognak – noha karakterjegyeiben tökéletesen érvényes rá a fenti megállapítás – mégis kilóg a természeti katasztrófák sürgető perspektívájából fogant filmek közül. Takács Rita rendező egy úgynevezett erdőrezervátumról, a Bükk egy évtizedek óta érintetlen ökoszisztémájáról készített lírai filmeposzt. Igen, az elsőre kontradikciónak tűnő szókapcsolat nem véletlen: noha a látszólag eseménytelen és mozdulatlan erdőt pásztázza csak a kamera, mégis valódi, epikusan lassú folyású történetnek vagyunk szem- és fültanúi, miközben a képsorok lírai érzékenységről tesznek tanúbizonyságot. Ha azt mondanám, hogy az 50 perces film (rendezői változatban közel 80’) egy erdőrészlet vagy talán csak benne egy facsoport egy évét mutatja be, bizonyára senkinek esze ágában sem lenne megnézni a filmet, nekem sem lett volna. Pedig megállja a helyét ez a kijelentés, mégis: közelében sem jár a valóságnak. Mert Takács Rita – valamint Tisza Balázs, Tóth Zsolt Marcell és Vidos Erik operatőrök – úgy mutatják be drón- és makrofelvételeken, szuperlassításban és -gyorsításban egy szerves organizmus, a fák és tágabb összefüggésben az erdő működését, hogy a majd másfél óra közben egyetlen pillanatra sem lankad a figyelmem. A lebilincselő képsorok elsősorban az avar- és gyökérszintre fókuszálnak, folytonos kitekintéssel a tágas, éltető napfényt magába szívó koronaszintre, és az így formálódó vizuális történetben egy kölcsönös együttműködésre épülő, szervezetten együtt lélegző, mozgó, fejlődő, egymást tápláló rendszer képe rajzolódik ki. És a feltárulkozó természetes körforgásban az elmúlás az átalakulás, az éltető újjászületés megnyugtató perspektívájába emelődik, melynek éppen ez az egyszerű magától értetődősége sugall egyfajta magasabb értelemben vett öröklétet. Mindez nem igényel túl sok narrációt: a film nem akar minden képkockát, minden élőlényt nevén nevezni és a látottakat elmagyarázni: nem érzi szükségét a klasszikus ismeretterjesztésnek, nem szándékozik lexikális tudásunkat közvetlenül gyarapítani. Ennél sokkal jobban bízik saját vizuális narratívájában, és elsősorban az ösztönös befogadásra és az intuíciónkra épít – és nem téved.

A film nézése közben mindinkább meggyőződésünkké válik, hogy ebben a határtalanul békés és önzetlen ökoszisztémában – amit most itt éppen erdőnek nevezünk, de éppígy lehetne bármely más élettér, a klíma vagy a Nap-rendszer – a világegyetem tökéletessége mutatkozik meg, és csodájának mi is részese vagyunk, nem csak a film nézőjeként. Azzal a biztos tudattal kelünk fel a kanapénkról, hogy ez a magasabb rend és erő az, ami túlélésünk egyedüli járható és elfogadható útja – és közben belénk fészkeli magát a mérhetetlen szorongás és aggodalom, amiért visszavonhatatlan agresszióval gázolunk át rajta, eltiporva mindent.

A verset ünnepli majd’ minden magyar

Aligha akad olyan író-olvasó ember Magyarországon, akinek április 11-éről ne a költészet napja ugrana be kapásból, és rögtön utána az is, hogy a jeles nap egyúttal József Attila születésnapja. De vajon mióta is és miért ünnepeljük a magyar költészetet?

Legelőször az 1956-os nyári ünnepi könyvhéten, majd 1961-ben tartottak a magyar verseket ünneplő és népszerűsítő programokat, de csak 1964-től vált rendszeres hivatalos eseménnyé, és az Írószövetség javaslatára ekkor kapcsolták József Attila születésnapjához. Érdekes egybeesés, hogy Márai Sándor (1900–1989) is ezen a napon született, ám az ő neve akkoriban még csak említésre sem kerülhetett, lévén emigrált polgári íróként nem felelt meg a kor ideológiai elvárásainak. Ellenben a nehéz sorból származó, baloldali érzelmű József Attilából az Aczél–Kádár-korszak kultúrpropagandája proletárköltőt faragott, így neve a politikai kívánalmak szerint is alkalmassá vált a hazai líra képviseletére. Az pedig vélhetően az Írószövetség tévedhetetlen értékítéletének köszönhető, hogy a korszellemet túlélő, irodalmilag megkérdőjelezhetetlen név fémjelzi a magyar líra ünnepét.

Költészet Napja 1970 Pécs Ifjúsági Ház Juhász Jácint

Szerencsére a költészet napja mint jelentős irodalmi esemény sem ragadt meg az ideológiai klisék béklyójában – mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy képes volt túlélni közel hat évtized viharokkal tűzdelt történelmi, szellemi és kulturális változásait. Szerte az országban és határainkon túl szerveznek kiadók, iskolák, művelődési intézmények és színházak, kávéházak a kortárs és klasszikus versek köré programokat: felolvasásokat, könyvbemutatókat, szavalóversenyeket, író-olvasó találkozókat és még sorolhatnánk. A hajdan intézményesült, művi keretek közül kilépve a költészetnap az utóbbi évtizedben képes volt úgy megújulni, hogy mostanra ne kötelező üres program, és ne is csak a szűk szakma privilégiuma legyen, hanem az átlag magyar betűfogyasztó polgár saját személyes élményeként és eseményeként tudja magáénak. A mára – kis túlzással – össznépi mozgalommá váló esemény fókuszába egyre inkább az olvasók, a hétköznapi ember aktív versfogyasztása kerül.

Unger Pálma színművésznő, Pécsi Nemzeti Színház

Ennek szellemében különféle kreatív, saját élményű versmondó maratonok születnek évről évre, melyek az online jelenlét révén egészen széles tömegeket képesek aktív bevonódásra inspirálni mind felolvasói, mind (bele)hallgatói minőségben. Így aztán a tavalyi évben a koronavírus-járvány sem jelentett akadályt, helyette újabb kreatív kezdeményezések születtek: a Pécsi Nemzeti Színház színészei például az otthonukban felvett versvideókat tettek közzé, a versmondók egyesülete szervezésében mintegy száz külföldön élő magyar mondott verset a Facebookon. Az Örkény Színház pedig egészen különleges, személyre szóló ajándékot adott Vers csak neked című különleges kívánságműsoruk keretében: a programra regisztrálóknak telefonban szavalták el kedvenc költőjük egy versét. Szívmelengető hagyományt teremtett Ian Lindsay brit nagykövet magyarországi küldetése idején: évről évre elszavalta magyarul egy-egy nagy költőnk – József Attila, Radnóti Miklós, Juhász Gyula –egy gyönyörű versét, ezzel a megható gesztussal is még inkább a magyarok szívébe lopva magát, egyúttal tisztelegve a magyar nyelv és kultúra előtt.

Költészet Napja Plakát 1968 Grafikus - Zelenák Crescenda Forrás - Bedő Papírrégiség

Különleges, mára mozgalommá váló kezdeményezéssel robbant be 6 évvel ezelőtt, József Attila születésének 110. évfordulója alkalmából a Gittegylet nevű informális kulturális műhely csapata. Egy rendkívül egyszerű, és talán éppen ennek köszönhetően sikeres gerillaakciót indított el Posztolj verset az utcára címmel: felhívásukra a legtriviálisabb utcai helyszínekre – padokra, üres kirakatokba, kerítésekre stb. – helyeztek ki emberek százai, majd ezrei nekik tetsző verseket, majd a megtalálók a verseket lefotózva szelfivel vagy anélkül feltöltötték az esemény felületére. Az akció annyira sikeressé vált, hogy több mint 20 országban ezerszám kerültek ki magyar versek az utcákra – elérve az eredeti célt: hogy a vers közkinccsé váljon, lépten-nyomon bárki belebotolhasson szó szerint. Tavaly karanténverzióban, azaz FB-eseményként élt tovább a kezdeményezés, és idén sem lesz ez másként, de a tapasztalatok szerint ez kicsit sem szegi kedvét a verskedvelő embereknek.

Idén a tavalyihoz hasonlóan a legtöbb versünnepi program az online térbe kerül, de mára már az életünk szerves része lett a kultúra online fogyasztása, így ez nem lehet akadály. Olvassunk, hallgassunk vagy akár posztoljunk ma verseket – önmagunk örömére, és a magyar líra tiszteletére. De még jobb, ha minden napunk egy kicsit versünneppé válik.

Kapcsolódó oldalak:
A verset ünnepli majd’ minden magyar, Pécsinfo.hu
Együtt szaval az ország
Kortárs költők írtak verset az Örkény Színház társulatának

Költészet Napja Plakát 1968, Grafikus: Zelenák Crescenda, Forrás: Bedő Papírrégiség

Az igazi Mikulás 1750 éves

1750 éve született Szent Miklós

Nem szokványos, hogy tavaszelőn Szent Miklós személyéről emlékezünk meg. Az évfordulóra a Pécsi Mikulás hívta fel a figyelmet, aki nem mindennapi módon tisztelgett a „hagyományteremtő” előtt, – egy nem mindennapi időpontban.

1750 éve született Szent Miklós 2020.03.13. postai alkalmi bélyegző

A márciusi megemlékezésre az okot az adta, hogy Szent Miklós születését isz. 270. március 15-ére jegyzi több hivatkozás, ezért éppen most 1750 éve született a számos legendát jegyző Szent Miklós.

A Pécsi Mikulás a megemlékezésre sem mindennapi megoldást választott. A Magyar Posta segítségével alkalmi postai bélyegzéssel tiszteleg a Mikulások Mikulása előtt. A magyar bélyegkibocsátásban Szent Miklós, Mikulás, vagy a Télapó ritkán előforduló motívum, de a külföldi viszonylatban is különleges és ritka a hasonló megemlékezés bélyegzés.

Mint megtudtuk, – a Magyarországon december 6.-án ünnepelt Mikulás nap Szent Miklós emléknapja is, mely ma már főleg a gyermekek körében az ajándékozástól népszerű.

Postai karácsonyi levél Szent Miklós bélyegzővel
1750 éve született Szent Miklós bélegzővel feladott postai küldemény

 

 „Mürai Szent Miklós

(Patara, 270. március 15. – Myra (Mira, Müra), 343. december 6.)

Myra püspöke, a katolikus és a görögkeleti egyház szentje, a tengerészek, kereskedők, az illatszerészek, a gyógyszerészek, a zálogházak, gyermekek, diákok és általában minden nehéz körülmények között élő védőszentje Oroszországban, Görögországban és Szerbiában, a pálinkafőzők, – Magyarországon Kecskemét város védőszentje. Életéről több legenda ismert, ezekből alakult ki a Mikulás személye is.” Forrás: hu.wikipedia.org

Kapcsolódó oldalak:
Pécsi Mikulás
Mikulásblog

 

Megelőzni a vízválságot! – hirdeti az egyre sürgetőbb kérdést a Posta új bélyege


2019. október 15-17. között, immár harmadik alkalommal rendezik meg Budapesten a Víz Világtalálkozót (Budapest Water Summit 2019), melyhez kapcsolódóan a Magyar Posta – a korábbiakhoz hasonlóan – ismét bélyegblokkot bocsát ki. A bélyegblokk Nagy Nándor grafikusművész tervei alapján a Pénzjegynyomda Zrt.-ben készült 60.000 példányban. 

A klímaváltozás és a globális felmelegedés napjait élve egyre nagyobb figyelmet kap a víz, mely háborús konfliktusok forrása, a globális migráció mozgatórugója, egészségügyi problémák, betegségek és halálozások forrása is lehet. A Földön fogyasztásra alkalmas víz korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre és a világ várható népességnövekedése tovább fokozza a vízkészletek szűkösségét. A vízhiány, árvizek, vízszennyezés vízkrízishez vezet, melyek száma és súlyossága a jövőben fokozódhat. Ennek megfelelően a Világtalálkozó szervezői három problémakört neveztek meg, amelyekről párbeszédet kell tartani: sok víz, kevés víz, szennyezett víz. Mindezek tudatában egyre sürgetőbb a hatásos fellépés a vízkészletek megóvása érdekében.

A bélyegen a víz a „Jövő reménye” felirattal és a reményt szimbolizáló galambbal együtt jelenik meg. A blokk keretrajzán a 2019. évi találkozó szlogenje olvasható: Megelőzni a vízváltságot. A borítékon, ahogy a bélyegen is, a víz alatt látható vörös szín a veszélyre hívja fel a figyelmet, a bélyegző pedig a Földet, mint szemgolyót ábrázolja, ezzel szimbolizálva az ember és természet egységét.

A blokk megvásárolható a Filapostán, a filatéliai szakszolgálatokon, a kijelölt postahelyeken és a Posta.hu -n.

Forrás: Magyar Posta

Kultúrházak éjjel-nappal

Országszerte több száz helyszínen kínál programokat Helyben van a sokszínűség mottóval február 2. és 4. között a Kultúrházak éjjel-nappal programsorozat.

A csatlakozó magyarországi és határon túli művelődési intézmények száma várhatóan eléri majd a tavalyi rekordot, de a fő cél nem is ez, hanem a programkínálat minősége – mondta el az M1 aktuális csatorna pénteki adásában a programsorozat főszervezője. Gábor Klára hozzátette: ebben az évben a Helyben van a sokszínűség szlogennel a szervezők arra akarják ösztönözni a résztvevő intézményeket, hogy minél szélesebb programkínálattal készüljenek a hétvégére, ezzel ráirányítva a figyelmet a helyben lévő kulturális értékekre és a művelődési intézmények helyi társadalomban betöltött közösségépítő munkájára.

Lesz például “művházi ottalvós buli” Balatonkenesén, Székesfehérváron és Vokányban, és a családok évéhez kapcsolódva a sorozat szombati napján három kiválasztott művelődési házban úgynevezett fordított napot tartanak majd, melynek során a szülők is kipróbálhatják azokat a tevékenységeket, amelyekben a gyermekeik vesznek részt év közben – említett néhány programot a kínálatból.
Idén először három kiemelt helyszíne is lesz a rendezvénynek: február 2-án Budakeszin indul útjára a Kultúrházak éjjel-nappal, szombaton a nagyvárosok közül Székesfehérvár lesz a figyelem középpontjában, a kistelepülések közül pedig Hidasnémeti élvez kiemelt figyelmet február 4-én.

www.kulturhazak.hu honlapon ebben az évben is meghirdették a közművelődési intézményeknek szóló pályázatokat. Az #okosművház2018 innovációs kiírás a közművelődés hagyományteremtő és hagyományőrző szerepét erősítő módszereinek, formáinak, folyamatainak és jó gyakorlatainak bemutatására ad lehetőséget. A #mindentegylapra! közművelődési plakátpályázatra a szervezetek programjait, munkáját népszerűsítő plakátokat várják a szervezők, a #vanképedhozzánk? fotópályázatra pedig az intézmények mellett a közönség is pályázhat a programsorozat eseményein készült fotóival.

Kultúrházak éjjel-nappal Facebook-oldalán meghirdetett szelfiversenyre a látogatók a kedvenc művelődési házuk előtt készült fotóikkal nevezhetnek. A legtöbb tetszést kiváltó kép készítője 30 ezer forint értékű kulturális utalványt nyer, míg a legtöbb képen szereplő művelődési ház 100 ezer forintos, műszaki cikkek vásárlására jogosító utalványt kap.

Forrá: MTI

A szociális gazdaságról 3.

A magyarországi nonprofit cél – VKB Nonprofit Kft. célja is – rendszerint emberek kimozdítása a nyomorból, egyben társadalmi kirekedtségük feloldása, – ezzel hozzájárulás itthoni  tájakon a dehumanizációs veszélyeket is hordozó foglalkoztatási gondok enyhítéséhez, jobb esetben pótlólagos hozzátétel a határozott enyhülés jeleihez, szélesítve és gyorsítva a térségi emelkedést. Mármost a piaci szféra szűkülő foglalkoztatási terének környezet- és közösségbarát kiegészítése szociális-gazdasági foglalkoztatással nemcsak nálunk alapfunkciója a nonprofit aktivitásnak, mint ahogyan a társadalmi kirekesztődés elleni fellépés fontosságát is mindenütt ki szokás emelni (lásd például az EU vonatkozó állásfoglalásait). Mégis, meglehetősen más képet nyújt az olyan alternatív szektor (a nyugati országok esete), amely felerészt megelőző kondíciójú, mint az a másholi megfelelője, amelyet egészében leköt a mélyről mentés feladata, miközben össztársadalmi közege nem élénken igenlő, jogszabályi otthonossága pedig még csak kezd kialakulni.

A „szociális” jelzőt itthon többnyire úgy értjük, hogy „a szegényekkel kapcsolatos”: a szóról leginkább a rászorultság, az adóbevételekből történő állami gondoskodás, illetve az államfüggetlen karitatív segítség jut eszünkbe. Svájcban, Norvégiában, az Egyesült Királyságban és az uniós nyugat országaiban némiképp derültebb tartalmat tulajdonítanak ennek a jelzőnek. Evidenciaként beleértik az általános társassági jelentést, az egymás iránti figyelmes jóindulat jegyét. Ebben az értelemben minden olyan nonprofit tevékenység szociális, ami a hely népjóléti rendszerét, kommunális szokásvilágát élteti: egy települési vagy kerületi gyerekrajz-verseny megszervezése is, vagy akár érdekvédelmi csoportoké. Ezért számukra az ilyen és olyan fogyatékkal élők helyzetjavulásának innovatív szorgalmazása fogalmilag sem esik oly távol a szerencsésebbek társaséletének innovatív szorgalmazásától, mint a mi számunkra. A miénknél kibontakozottabb szociális gazdaságoknál a bevonódó megsegítettek jelentős hányada nem olyan személy, akinek az élete már teljes kilátástalanságba süppedt, hanem aki valamiért közvetlenebb veszélyeztetettségbe jutott az átlagnál.  Olyik esetben akár ragyogóan fizető, de kiégető állásból sem hiba kiugrani a nem domináns-piaci üzemű, hanem más módon értékképző élet javára; akadnak rá kontinentális és brit példák is.

Természetesen nagyon más eset, amikor Angliában egyes beroskadt gazdaságú, kókadt települések újraélesztéséről van szó, de éppen a sokféleségből, az országos szociális gazdaság sokrétű elevenségéből adódnak többlet-energiák, kreativitási pluszok a nehezebb feladatok megoldásához is.  Bizonyos fogalmi vita – alárendelt, „juttatásos”-e   vagy inkább kiegészítő, önállóan juttató szerepű-e a köztes szféra –   már lecsillapodott. A kirajzolódó konszenzus ismertetése már a szférát illető e századi főbb nemzetközi tapasztalatok témájához vezet: legközelebbi írásunkban ezeket mutatjuk be.

Addig is…

Ajánlja ismerőseinek a VKB Nonprofit Kft. által gondozott Lajtorja Programot!

A Lajtorja program a Széchenyi 2020 – GINOP-5.1.3-16 projekt keretében az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

(X)
Szechenyi2020 ESZA logo

A magyar kultúra napja – Színes programok Jász-Nagykun-Szolnok megyében

Gálával és irodalmi műsorral, kiállításokkal, szavalóversennyel teszik emlékezetessé a magyar kultúra napját Jász-Nagykun-Szolnok megyében a közművelődési intézmények.

A magyar kultúra napját 1989-tól ünnepelik annak emlékére, hogy Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én tisztázta le a Himnusz kéziratát Szatmárcsekén.

Gyuricska Éva, a szolnoki polgármesteri hivatal sajtószóvivője az MTI-nek elmondta: hagyományos gálaműsor keretében adják át Szolnok kulturális területet érintő díjait január 22-én, hétfőn az Aba-Novák Agóra Kulturális Központban. Kaposvári Gyöngyi, a szolnoki Damjanich János Múzeum igazgatóhelyettese elmondta: január 17-től 19-ig Szolnokon tartózkodik az Arany 200 busz, a Petőfi Irodalmi Múzeum vándorkiállítása Arany János születésének 200. évfordulója alkalmából. Szerdán előre bejelentkezett iskolai csoportok lesznek a látogatók, csütörtök és péntek délután várják az érdeklődőket a Kossuth térre, ahol ingyen lehet megtekinteni a vándorkiállítást.

Kaposvári Gyöngyi szólt arról is, hogy január 27-én nyílik kiállítás a Szolnoki Galériában Sebestyén Zoltán kortárs festőművész munkáiból. Hozzátette: minden évben ősszel a galéria ad otthont egy kortárs tárlatnak a magyar festészet napja alkalmából és a Damjanich János Múzeum díjként szokta felajánlani egy festőművésznek – ezúttal Sebestyén Zoltánnak- a lehetőséget egy kiállításra a Szolnoki Galériában.

Tiszaföldváron a Tiszazugi Földrajzi Múzeumban Birodalmak peremén – Szarmaták és gepidák Jász-Nagykun-Szolnok megyében címmel nyílik kiállítás csütörtökön a szolnoki Damjanich János Múzeum gyűjteményéből, valamint a tiszaföldvári téglagyári ásatás anyagának egy részét is megtekinthetik a látogatók – mondta Béres Mária igazgató. A kiállítást Kovács Péter régész rendezi és Tárnoki Judit régész nyitja meg.

Czakóné Gacov Katalin, a szolnoki Verseghy Ferenc Könyvtár és Közművelődési intézmény igazgatója elmondta: a magyar kultúra napja alkalmából a gyermekkönyvtár Kölcsey és kora címmel rendhagyó könyvtári órákat tart a bejelentkező osztályok részére január 22. és 26. között, célcsoport a hetedik osztály. Az interaktív, csoportmunkával és játékokkal “fűszerezett” foglalkozás alatt a reformkor irodalmába, képzőművészetébe, zenéjébe és sportjába nyerhetnek betekintést a tanulók. A szolnoki Hild Viktor Könyvtár Wass Albert szellemi hagyatéka címmel hirdet szavalóversenyt az erdélyi magyar író és költő születésének 110., halálának 20. évfordulója tiszteletére.

Szombat délután a Hild Viktor Könyvtár Széchenyi-termében az Aranysor Íróklub kultúra napi irodalmi műsora tekinthető meg. Az íróklub tagjai saját műveiket adják elő. Kapás János, a túrkevei Finta Múzeum igazgatója elmondta: péntek délután a Vadász Pál Kiállítóteremben Magyar alkotók Brazíliában címmel nyílik kiállítás. Hozzátette: a kiállítás egy utazás az épülő, városiasodó Brazíliában alkotó magyar művészek munkáin és érzésein keresztül. A kiállítást Balogh Edina művészeti menedzser nyitja meg.

Forrás: MTI

Fafaragás Buzsákon

A Lajtorja Program kisrégiós kézműipari hagyományokról szóló cikksorozatában már írtunk a buzsáki népművészeti kultúráról, de a helyi fafaragást csupán megemlítettük, pedig ezt a somogyi pásztorművészeti elágazást érdemes részletekre kitérően is méltatni. Az elmaradt jellemzést most pótoljuk.

A 19. század nagyobb részében a somogyi pásztorok, köztük a buzsáki illetőségűek is, csak saját használatra faragtak meg egy-egy szarufejes botot, szarutülköt, holmitartó szelencét, fejvédő fakobakot, csobolyót-csutorát, furulyát: magukat vették körül saját kiképzésű fatárgyakkal. A századvégen-századfordulón változott meg ez a gyakorlat, amikor a népi fa- és szarutárgyak eladhatósága úgy felszökött, hogy egyes pásztorok sarjai pásztorkodás helyett elsősorban faragómesterekké váltak. Mégis, még a 20. század második felében is akadtak faragó juhászok errefelé, akik pásztorkodásuk mellett kapták meg a „népművészet mestere” címet, és még bútoralkotással is foglalkoztak.  A korai tárgytermelő nemzedék tagjai a fafaragást apjuktól-nagyapjuktól tanulták, de leleményességben túlnőttek rajtuk. Fejlesztéseik nem jelentettek egyben felejtést: az ősi eljárásokat sem hagyták kiveszni a gyakorlatból.

Kanászbotok, kürtök, fafésűk stb. továbbra is készültek gazdag karc-díszítéssel, a karc-rajzolatokba színes faggyú utólagos bedörgölésével. A „spanyolozásnak” nevezett másik módszer eredménye megjelent a karccal vegyítve is számos kobakon, kínáló fatálon, borotvakészlet-dobozon. „Spanyolozásnál” ék-véséssel alakítottak ki mintázatot, amely viaszbeöntéssel véglegesült. Hol monokróm viaszt használtak, hol pedig kék, fekete, zöld és piros viasz kombinációját.  Szintén ékszerű kivágatokkal, de „bizsók” (faragókés) használatával halad a domborműves faragás, például virágmintáknál. A relief-szerű életképek faragásának (falitányéroknál, hébéreknél –  vagyis szívóval-töltővel ellátott borközvetítő edényeknél – , aztán kürtöknél, vagy – miniatürizáltan – akár szipkáknál) akadt olyan elhíresült buzsáki mestere, aki betyáralakjai és más figurái megformálásában egyéni humorról tett tanúságot.  Az olyan tanítványt, akinek első próbálkozásra sikerült a barackmag-kifaragás, azonnal berántotta a mesterség varázsa, akinek nem sikerült, még volt kiútja, de lehet, hogy hetek múltán már nem.   A Balaton-melléki értékesítés gördülékeny volt, és idővel nem egy buzsáki dolgozott be a Budapesti Háziipari Szövetkezetbe úgy, hogy közben somogyi lányok rokkafa-díszítésével, vagy faszobrokkal is foglalkozott. A fénykor elmúlt, ez biztos, de a helyi fafaragás mai, hanyatlott helyzete kérdéses: nehéz megmondani, gyűjt-e energiákat, érlel-e lehetőségeket.

A VKB Nonprofit Kft. hiszi, hogy igen, – ezért tevékenykedik.

Buzsáki Népművészet

Faragómester

Ajánlja ismerőseinek a VKB Nonprofit Kft. által gondozott Lajtorja Programot!

A Lajtorja program a Széchenyi 2020 – GINOP-5.1.3-16 projekt keretében az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

(X)
Szechenyi2020 ESZA logo

Kézművesség hagyományai Buzsákon

Folytatva a Lajtorja Program tájjellegű kézműipari kultúrákkal foglalkozó cikksorozatát, átkelünk a Dunántúlra, ahol először a Somogy megyei Buzsák hagyományait vesszük szemügyre. A déli Balaton-parttól csupán tíz kilométernyire, a Fonyódi járásban, a Nagy-Bereknél található ez a körülbelül 1300 lakost számláló, bő ötszáz éves települési múltra visszatekintő, présházakkal is ékes község, a hozzá tartozó közeli Csiszta-fürdővel. A késő-középkorban, kora-újkorban ide betelepült délszláv családok – főként dalmaták, valamint illíriai és más horvátok –  saját szokásokat hoztak, amelyek a lakosság magyarokkal keveredése, magyarosodása során módosultak, más szokáselemekkel társultak, mígnem létrejött egy egyszeri települési mikrokultúra. Egyébként a betelepülési koron alig túlról megmaradt egy reneszánsz stílű faoltár, szőlőinda-faragással.

A buzsáki pünkösdi napokon főzőverseny is zajlik, ahol a buzsáki tányéroson kívül – ez leves, egyfajta marhagulyás – más is készül. A főleg hegedű- és citerakíséretes buzsáki néptánc művelői utaznak is, de évente többször helyben is előtérbe lépnek: pünkösdkor, aztán a buzsáki búcsú alkalmával, és a szüreti nagy felvonuláskor.

Eredetien és magas színvonalon művelt nagymúltú kézműipari foglalatosságai közül Buzsák kettőt őrzött meg az utóbbi időkig: a terítőhímzést és a fafaragást. A valódi buzsáki terítő (abrosz stb.) rajzolóasszony által, ceruzával van előrajzolva; az előnyomott változatok utánzatszámba mennek. Három hímzésfajtát alkalmaznak. A „vézás” hímzés piros-fekete vagy piros-kék fonalakkal (csak olykor-olykor, esetileg tarkábban), szimmetrikus-ornamentikus motivikával készül, meghagyva világos vászonfelületeket. A „boszorkányos” hímzés nagyon idő- és fonaligényes. A zöld kacsok, kék, rózsaszín, bézs és okker virágmotívumok (rózsa, tulipán, százszorszép), fekete háttérre rajzolódnak: a vászon fekete színezése maga is hímzés.  A „rátétes”, másnéven „bécsis” buzsáki hímzés esetében kivágott motívumokat kell bonyolult rendben rávarrni a vászonra úgy, hogy az öltések alig is legyenek észrevehetők.  Motivikus buzsáki rávarrásokat tüll sálakra, ruhadarabokra is csinálnak.

A buzsáki fafaragók a somogyi pásztorművészet kiemelkedő iskoláját hozták létre. Munkásságukkal legközelebb külön cikkben foglalkozunk.

Addig is egy kis elmélyüléshez adalék…

Buzsáki Népművészet

Faragómester

Ajánlja ismerőseinek a VKB Nonprofit Kft. által gondozott Lajtorja Programot!

A Lajtorja program a Széchenyi 2020 – GINOP-5.1.3-16 projekt keretében az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

(X)
Szechenyi2020 ESZA logo

Emlékülésen idézik fel a jászkunok önmegváltását Túrkevén

Emlékülést rendeznek a Nemzeti Jászkun Emléknap alkalmából május 5-én, pénteken Túrkevén a Jász-Nagykun-Szolnok megyei és a vendéglátó nagykunsági város önkormányzatának szervezésében. Az esemény történelmi előzménye, hogy május 6. a jászkun redemptio, az önmegváltás kihirdetésének napja, amely 2014 óta nemzeti emléknap az Országgyűlés döntése alapján.

A szolnoki, a jászberényi és a kisújszállási helyszín után Túrkevén a Kun emlékmű megkoszorúzásával kezdődik a program, amely nem nélkülözi majd a látványos elemeket – közölte Galó Anita, a megyei önkormányzat kommunikációért felelős munkatársa. Többek között lovas huszárfelvonulás lesz a Szolnoki Légierő Zenekar közreműködésével, a hivatalban lévő és tiszteletbeli jász és nagykun kapitányok, a valamint a jászkun főkapitány részvételével. Kovács Sándor, a megyei közgyűlés elnökének köszöntője után Borbás Ferenc jászkun főkapitány emlékezik a történelmi időszakra a túrkevei városházán.     A jászkun önmegváltás története 1702-ben kezdődött, amikor  I. Lipót császár eladta a jászok és kunok lakta területeket a Német Lovagrendnek.

Az ott élők azonban ebbe a változásba soha nem nyugodtak bele, és 1745-ben saját pénzükön visszavásárolták szabadságukat és régi kiváltságaikat. Hosszas diplomáciai előkészítés után Mária Terézia 1745. május 6-án Bécsben kiadott oklevele engedélyezte a jászkunok számára a megváltást. A szabadságért kifizetett összeg a kamatokkal együtt 575 900 aranyforintra rúgott, amit csak több évig tartó gyűjtéssel és kölcsönökből tudtak előteremteni. Még ezer lovas katona felszerelését és a nádor évi tiszteletdíjának megfizetését is vállalták. Mária Terézia kiváltságlevele visszaállította a jászok és kunok örökös kiváltságait, melyek közül a legfontosabb a földesúri szolgáltatásoktól való mentesség, a szabad tisztviselő- és lelkészválasztás, valamint a pallosjog volt. 2014-ben az Országgyűlés Jász-Nagykun-Szolnok megye országgyűlési képviselőinek kezdeményezésére nyilvánította május 6-át Nemzeti Jászkun Emléknappá. A 272 évvel ezelőtti önmegváltás, azaz a szabadságjogok visszavásárlása a jászkunok életében évszázadokra volt hatással, meghatározta a térség gazdasági, kulturális fejlődését, identitását.

Forrás: MTI