Amikor a rendkívüli bútor-stabilitás és a rugalmas variabilitás egységet alkot.
Az Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunk előző írásában az ágybetét-alátámasztási megoldások leginkább flexibilis változatait áttekintve olykor magukról az ágybetétekről is tettünk megállapításokat, de akár el is kerülhettük volna ezt. A mostani alkalommal viszont olyan ágyfajtáról írunk, amelynél a támasztó struktúra és a matrac megkülönböztetése és a vázszerkezet önálló vizsgálatának lehetősége nem adódik magától értetődően. Ez a korszerű ágyfajta ugyanis lényegében egy kárpitozott matractömbökből álló rendszer: nagy rész-darabok szettjeként megvásárolható, rendkívül stabil kényelmi építmény. Ha korai változatai után nyomozunk, a nyomvonal a 19. század harmadik negyedébe nyúlik vissza. Szállodákban már a félmúltban is eléggé gyakori volt; először a jazz-korszakbeli Amerika hoteljeiben terjedt el, igaz, még olyan matrac-belszerkezeti megoldásokkal, amelyek a maiakhoz képest kezdetlegesnek mondhatók.
A boxspring („rugósszekrény”) jellegű ágyak minden modulja textilborítású, az esetleges támlázat is, csak a kurta ágylábak nem, amelyek olykor szelet-forma alkatrészek, az ágyalap alsó sarokszéleihez rögzítve. A boxspring-ágyak tehát többnyire nem egész alsó felületükkel nehézkednek a padlóra, vagyis nem úgy, mint egy nagy bőrpuff, hanem van egy matractömb-kinézetű, a sarkoknál kissé megemelt, belül üres (nem ritkán ágyneműtározó kiképzésű) alapmoduljuk, amelynek felső pereme rugózott keretként tartja a matrac-szinteket, keresztléces tartószerkezet nélkül. Az ágyalap lehet széles, és lehet két keskeny részre oszló, belső falain rugós nyitószerkezettel, amely az első matrac-szint aljához is hozzá van csavarozva. Attól függetlenül, hogy egy- vagy kétrészes-e az alap, a rásimuló matrac-tömb lehet széles, egybefüggő modul is, nemcsak párhuzamosan duplázott. Duplázás esetén a teljes egyenletesség kiegészítő matrac-ékkel biztosítható. Az ágyalap és az első matrac-szint kombinációja már magában is jól használható ágyat alkot, legalábbis ha az ágyalap és a rátét egyazon gyártótól származik (vagy a rátét egyáltalán boxspring-gyártótól való), mert az ilyen gyártású matracok speciális szerkezetűek. Belsejükben hátkímélő táskarugó-telep húzódik meg gumírozott burokban – párnázatban –, úgy, hogy a fej-és vállrésznél a beltartalom más változatban van kialakítva, mint deréktájt. Hengerszerű zsebek sorai megannyi acélrugót rejtenek, amelyek pont-elasztikus matracfelületi reagálást eredményeznek az emberi test egyenetlen nehézkedésére, mozgásváltozatok szerint. A fekvőfelület csak a nagyobb nyomású pontokon süpped be, enyhe ellennyomást is kifejtve, és hővé alakítva elnyeli a mozgási energiát. Az olcsóbb bonellrugós változat sem éppen rossz, túlsúlyosaknak azért erősen ajánlott ragaszkodniuk a táskarugós matracszerkezethez. De a boxspring-ágy akkor funkcionál klasszikusan, ha az alapra terülő szint egy második matrac-szint alátámasztásaként szerepel. A fentebbi szint lehet egy újabb táskarugós matractömb, lehet keskeny fedőmatrac (topper), vagy mind a kettő (második-harmadik szint). Egyes modellek esetében „megépíthető” az ágy variatívabban is, szintenként eltérő méretezésű matrachasábokból. A topperek is variálhatók: különböző előnyű anyagokból kaphatók (latex, viszkóz, gél, hideghab).
A táskarugós matracok alkalmazása az állítható ágyrácsos fekvőbútoroknál is bevált; az ilyen ágyak „hullámos” alakra is hozhatók (fél-felüléses, a térdeket aláékelő forma).
—
A mozgásukban tartósan korlátozott beteg esetében globális, népegészségügyi probléma a felfekvés (decubitus). A nyomási fekély kialakulásának egyik közvetlen oka, hogy az alátámasztott testtájakon a bőr folyamatos nyomásnak van kitéve, ami gátolja a terület normális vérkeringését, így az alatta lévő szövetek oxigén- és tápanyagellátása romlik. Megfelelő megelőző kezelések hiányában ez szövetelhaláshoz, azaz fekélyek kialakulásához vezet. A kialakult fekély veszélyes és nagy mértékben rontja a beteg életminőségét, kezelése pedig nehéz és költséges.
A felfekvések kialakulásával szemben szisztematikus megoldást a mozgatás és nyomáspontok változtathatósága jelent. A „SmartForm” ülő- és fekvőbútor rendszer előnye más antidecubitus termékekkel szemben, hogy ezt a feladatot egy olyan rendszer látja el, melynek a beteggel érintkező része egy vezérelhető mozgást végző rugalmas, szegmentált kialakítású felület. Az anatómiai szempontok szerint kialakított szegmensek összehangolt és szabályozható térbeli mozgatása nem kompresszorral, hanem egy szoftveres vezérlővel ellátott elektromechanikus szerkezettel történik. Az ülő- illetve fekvőfelület által végzett mozgás vezérlése egy szoftveres kezelőfelületen kiválasztható előre definiált programok segítségével történik. A mozgatható felületű matrac a felfekvéses területek váltakozó erővel történő terhelése mellett megkönnyítheti a beteg mozgatását is és a beteg egy adott pozícióban történő megtartását.
Az eszköz a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.
Kapcsolódó oldalak:
Anfineo
Az egészséges ágy
Az egészséges fekvés – alapvetés
Az egészséges fekvés – kiegészítő részletek
A megfelelő fekhelyméretről
A matrac alatt
—
Ezt a tartalmat támogatott formában helyeztük el. A Szerkesztőség.hu tartalom kihelyezéséről és a tartalomszolgáltatásról bővebben itt:
Támogatott tartalom