Az Anfineo 2020 Kft. „Smartform” termékéhez kapcsolódó cikksorozatunk előző írásában az ergonómia fogalmát körvonalazva talán még nem hangsúlyoztuk eléggé, hogy bár ez a tudományág kölcsönhatások vizsgálatán át fejlődik, de nem annyira a munkavégző ember alkalmazkodásának segítése a célja, mint inkább a munkakörnyezet „alkalmazkodásának” szorgalmazása, a környezet emberhez-igazítása, általános embertani készültségű, valamint csoportos és egyéni adottságokat is figyelembe vevő, tudatos és módszeres alakítása. (A munkavégző embernek, ha már kondicionált a maga munkateljesítményének javítására, úgy az ergonómia felől nézve elsősorban önnön épségi érdekeihez kell alkalmazkodnia, vagyis feladva rossz szokásokat, élnie az ergonomizált környezet adta lehetőségekkel, vagy – rosszabb esetben – kifogásolnia az elégtelenül ergonomizált környezetet – tudniillik a nem-szükségszerű nehézségekkel terhelt, fölöslegesen károsító környezetet – , törekednie bizonyos ergonomikus alapismeretek érvényesítésére.) Arra azonban határozottan utaltunk, hogy nem csupán a munkaeszközök, a tárgyi munkakörnyezet formavilága és fizikai-kémiai összetétele áll az ergonómia fókuszában, hanem foghatatlan dolgok is, például a munkavégzés-kori levegőjárás, hanghatások vagy a szervezési/logisztikai képletek.
A tárgyi munkakörnyezettel foglalkozó ergonómiai kutatások és gyártáskori alkalmazások főként a termék-ergonómia körébe tartoznak, míg a munkafolyamat-ergonómia a termék-ergonómiai eredményeket összekapcsoltan nézi egyéb munka közbeni hatások vizsgálatával, egész munkarendszerek tervezéséhez nyújtva nagyszámú hatékonyító támpontot. Harmadik ágnak tekinthetjük a szoftver–ergonómia területét, amely az információtartalmak közvetítésének, elrendezésének, kezelhetőségi javításának, feldolgozásuk könnyítésének módjait tárja fel: hogyan lehetnek az információforgalmi fázisok a résztvevő emberek számára minél kevésbé fárasztóak anélkül, hogy az információtartalmak csonkulnának vagy szimplifikálódnának. Ha itt tartunk, nem hagyhatjuk említetlenül azt sem, hogy felhalmozódtak meta-ergonómiai ismeretek is, az ergonómiai kutatások illetve a munkaállomás-értékelések fejlődő módszerválasztékát, metodikai kincsét illetően.
Egyelőre csupán a fő ergonómiai ágakat soroltuk fel. Mindegyikük maga is al-ágakra tagolódik, illetve ezeknek sorra megvannak a különböző aspektusaik, mint az ember–gép-rendszer tekintetében a „technikai alrendszer” meg az „emberi alrendszer” (és nemcsak ez a kettő). Ha mondjuk épp az „emberi alrendszert” tekintjük, ez is – attól függően, micsoda éppen egy ergonómiai elemzés célja – felbontható további rész-szempontokra, az antropometriától az emocionális tényezők szempontjáig, és persze az említett előbbi vagy utóbbi szempont is részletezhető, tovább bontható.
Cikksorozatunkat elsősorban a termék-ergonómia irányában igyekszünk elmélyíteni, de ehhez szükség lesz módszerek, vizsgálati technikák ismertetésére is.
Az Anfineo 2020 Kft. egy olyan bútort kínál az idős vagy fizikailag hátrányos emberek részére, amely képes a körükben jelentkező szedens életmódból eredő hátrányok enyhítésére. Segítségével a tartós mozdulatlan testhelyzetből fakadó szövődmények elkerülhetővé vállhatnak. Az eszköz egy a Széchenyi 2020 Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program keretén belül „Prototípus, termék-, technológia- és szolgáltatásfejlesztés” tárgyú VEKOP-2.1.7-15-2016-00191 számú projekt keretében, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.
Kapcsolódó weboldal: Anfineo
—
Ezt a tartalmat támogatott formában helyeztük el. A Szerkesztőség.hu tartalom kihelyezéséről és a tartalomszolgáltatásról bővebben itt:
Támogatott tartalom