Hátrányos helyzetű települések

 „Iránytű a vállalkozások fejlesztéséhez”* című cikksorozatunkban a marketing megjelenésétől kezdve, a marketing összetételén és buktatóinak bemutatásán át szeretnénk megismertetni az olvasót a marketing szerteágazó tulajdonságaival és megjelenési formáival.
—–

A hátrányos helyzetű kifejezést gyakran használják az olyan városokban zajló informális települések leírására, amelyek nem megfelelő lakhatással és szerény életkörülményekkel rendelkeznek. Gyakran túlzsúfoltak, sok ember nagyon kicsi lakóterületre tömörödik össze.

Ezekről a településekről hiányoznak az alapvető önkormányzati szolgáltatások, például víz, szennyvízkezelés, hulladékgyűjtés, ivóvíz, utcai világítás, burkolt járdák és sürgősségi utak. Legtöbbnek nincs könnyű hozzáférése az iskolákhoz, kórházakhoz vagy nyilvános helyekhez a közösség számára.

Mint minden informális település, a hátrányos helyzetű településeken lévő házak olyan földterületre épülnek, amelyre az ott lakóknak nincs jogi igénye, továbbá várostervezés vagy a zónaszabályozás betartása nélkül épülnek. Ezenkívül ezen nélkülöző települések gyakran olyan területek, ahol sok társadalmi mutató csökkenő tendenciát mutat, például a bűnözés és a munkanélküliség növekszik.

Azonban ezek a települések nem azonosak, ugyanis néhányuk jobb életkörülményeket biztosít, mint mások. Hasonlóképpen, a hátrányos helyzetű települések lakói nem homogén népesség, hanem sokféle embercsoport, eltérő érdekekkel, eszközökkel és háttérrel.

Manapság több mint egymilliárd ember él hátrányos helyzetű településeken. A fejlődő világban minden harmadik ember hátrányos helyzetű településen él.

A hátrányos helyzetű háztartást úgy határozhatjuk meg, mint egy ugyanazon tető alatt élő egyének olyan csoportját, akiknek hiányzik az alábbiak közül egy vagy több:

  • Tartós, állandó jellegű ház, amely védi a szélsőséges éghajlati viszonyoktól
  • Megfelelő lakótér, ami azt jelenti, hogy legfeljebb három ember osztja meg ugyanazt a szobát.
  • Könnyű hozzáférés a biztonságos vízhez elegendő mennyiségben, megfizethető áron.
  • Megfelelő higiénés körülmények közötti hozzáférés saját vagy nyilvános WC formájában, amelyet ésszerű számú ember oszt meg.
  • A megbízatás biztonsága, amely megakadályozza a kilakoltatást.

Hogyan alakultak ki? A hátrányos helyzet nem új jelenség. A legtöbb város történetének részét képezték, különösen az urbanizáció és az iparosodás kezdeti éveiben, amikor a lakosság fellendült. A hátrányos helyzetű helység általában az egyetlen olyan típusú település, amely megfizethető és elérhető a szegények számára, ahol a földterület és a haszon szempontjából heves a verseny. Kialakulásának két fő oka van: a népesség növekedése és az irányítás hiánya.

A népesség növekedés nagyban befolyásolja ezen települések lélekszám alakulását. A világ országai gyorsan urbanizálódnak, mivel egyre több ember vándorol a vidéki területekről a városokba, és továbbra is folytatódik a természetes népességnövekedés. Manapság a világ lakosságának több mint fele városi területeken lakik. Ennek a városi növekedésnek több mint 90 százaléka a fejlődő világban zajlik. A városi vándorlás több okból is megtörténhet:

Egyrészről a migrációtoló- és húzóerői. Néhány ember vándorol, mert olyan tényezők miatt, mint például a természeti katasztrófák vagy a tartós ökológiai változások, kiszorítják őket származási helyükről. Mások új helyzetbe vonzódnak a jobb munkalehetőségek, az oktatás, az egészségügyi létesítmények vagy a korlátozó társadalmi vagy kulturális valóságtól való mentesség révén.

Továbbá az alacsony jövedelemszerzési lehetőség a mezőgazdaságból. A vidéki térségekben a legtöbb ember a mezőgazdasági ágazatban dolgozik, amely nagymértékben függ az időjárástól. Ezenkívül a vidéki területek korlátozottak, termékenysége néha alacsony vagy csökken, a földbirtok kicsi, a gazdaságok adósságai magasak, és sok háztartás földtelen lett. Ennek eredményeként az általános vidéki jövedelmek alacsonyak.

Következő szempont a jobb munkalehetőségek iránti igény. A vidéki területekkel összehasonlítva a városi területek drámaian megnövekedett munkalehetőségeket kínálnak. Ezenkívül a városi kultúrát gyakran kevésbé korlátozzák, mint a falvakban, a városok nagyobb kilátásokkal is felkínálhatják a társadalmi mobilitást.

További aspektus az, hogy az emberek tudják, mit kínálhatnak a városok számukra. A legtöbb bevándorló szándékosan dönt arról, hogy vidéki területeken marad-e vagy távozik. A továbbfejlesztett közlekedés, kommunikáció és a korábbi bevándorlókkal fenntartott kapcsolatok mind jobban megismerték a vidéki népességét a városi élet előnyeivel és hátrányaival, különös tekintettel a munkalehetőségekre és a lakhatásra.

Továbbá a városi migráció gyakran a vidéki háztartások túlélési stratégiája. A vidéki háztartások néha több csoportra osztódnak, amelyek különböző helyeken helyezkednek el – vidéki térségekben, kisvárosokban és nagyvárosokban – annak érdekében, hogy diverzifikálják bevételi forrásaikat, és kevésbé legyenek érzékenyek a gazdasági visszaesésekre.

A mélyszegénységben lévő helységek kialakulásának másik oka a rossz kormányzás. A kormányok gyakran nem ismerik el a városi szegények jogait, és beépítik azokat a várostervezésbe, hozzájárulva ezzel a hátrányos helyzetűk növekedéséhez. A vidéki települések integrációjának hiánya is tovább növeli a nélkülözők táborát.

Ezen felül sok ország egyszerűen nem képes elég gyorsan reagálni a gyors urbanizációra. Gyakran találják meg a saját földjüket és építenek egy kunyhót, mielőtt a kormánynak lehetősége nyílik megtudni létezésükről.

A kormány urbanizációval kapcsolatos hozzáállása szintén fontos elem. Egyes kormányok ellenséges megközelítést alkalmaznak az urbanizációval szemben. Úgy vélik, hogy ha városi szolgáltatásokat nyújtanak a szegényeknek, ez vonzza az urbanizációt és növeli a nélkülöző régiók kialakulását.

 Más esetekben a kormányok inkább passzív megközelítést alkalmaznak az urbanizációval szemben. Előfordul, hogy nincsenek tervezési eszközeik a gyors urbanizáció kezelésére, vagy a rendelkezésre álló eszközök nem reagálnak kellőképpen a helyszíni valóságra.

Dél-Alföld vidéki, elsősorban hátrányos helyzetű területeinek (kis) vállalkozásaira, önálló emberi erőforrásaira, helyi önkormányzatokra és civil szervezetekre kívánjuk fókuszálni a kialakított marketingszolgáltatási csomagot.

A vidéki, kevésbé kedvező helyzetű térségek ötletgazdag vállalkozásainak is korszerű marketingismeretekre van szükségük, hogy a termékeiket, szolgáltatásaikat megfelelő nagyságú vevőkörhöz eljuttathassák. Fejlődőbb térségekhez hasonló evidens viszonyrendszereket itt ki kell építeni, fel kell kutatni a lehetséges partnereket. Sok esetben ezen reális igényt maguk a vállalkozások is nehezen ismerik fel, illetve, ha fel is ismerik, a marketingismeretek megszerzését bonyolult feladatnak tartják, idegenkednek tőle vagy szűkös forrásaikból nem áldoznak erre a területre a megtérülés feltételezett hiánya miatt. A vállalkozások így nem tudnak a meglévő helyzetükből, lehetőségeikből kitörni és ezt logikusan alá is tudják támasztani tudás- és forráshiányra hivatkozva.

A projekt abban kíván segíteni, hogy elérhető árfekvés mellett olyan differenciált tudásanyagot biztosítson, amelyben mind az üzleti ismeretek és az iskolázottság alacsonyabb szintjén lévők, mind a marketinget valamilyen szinten már gyakorlók új képességekhez jussanak. A projektet alkotó oktatási és médiaszolgáltatás révén a vállalkozások pszichés és kognitív képességeinek megfelelő módszertannal fejleszthetik a saját marketingképességeiket, illetve egy idő után akár saját lábra is állhatnak.

—–
* A VKB Nonprofit Kft. egy szociális szempontokat is figyelembe vevő vállalkozás, mely a hátrányos helyzetű területeken működő vállalkozások marketingtevékenységének megsegítésére fókuszál. A marketing csomag kidolgozása a Széchenyi GINOP-5.1.7-17-2018-00162 számú, a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program keretén belül finanszírozott, az EU és Magyarország Kormánya támogatásával valósul meg.

További információ, kapcsolatfelvétel:
VKB NKft.
Iránytű – vállalkozásfejlesztési program

(X)